A loving heart

Egy szép szerelmes történet

Én ezt hallgattam, mikor a fejezetet írtam, ha érdekel hallgassatok bele.

 

13. Az a bizonyos egy hónap

Ma nagyon szép nap sütéses napra ébredtem, de azonban a szél fúj egy kicsit. Harry még alszik így hát szépen csendben ki kászálódok az ágyból és el megyek le tusolni. Amikor végeztem a reggeli szokásos dolgokkal vissza mentem a szobába, ekkor már Harry is ébren volt. Kérdezte tőlem mikor keltem. Mondtam úgy fél órája körülbelül, de te olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni téged. Mondta, hogy semmi gond, de azonban neki most van egy kis elintézni valója és így magamra kell, hogy hagyjon. Nem nagyon törődtem vele, hogy hova megy Harry inkább gyorsan fel öltöztem és el indultam város néző túrára. Bementem a közeli boltba és amikor a pénztárnál álltam meg kérdezte a mögöttem álló srác, hogy új vagyok itt? Mondtam neki, hogy igen és ő pedig nagy lelkesen fel ajánlotta, hogy körbe veszet. Örültem neki, hiszen így nem kell egyedül téb lábolnom a városban, viszont végig az járt a fejemben, hogy vajon Harry mit szólna hozzá, ha tudná.Kifizettük mind a ketten amit vettünk és el indultunk utunkra. Azonban mielőtt el indultunk volna be mutatkoztunk egymásnak, őt Imrének hívták. Elindultunk a parkolóba, mert mondta, hogy neki van egy motorja amivel, majd menni fogunk. Mikor oda értünk csodálkozva néztem azt. Egy Honda CBR125RW moci állt előttem és nagyon gyönyörű volt.

Mind a ketten fel pattantunk a motorra és indultunk is. Első utunk The Strip-hez vezetett. Sok érdekes látni való volt, de csak néhányat örökítettem meg.

Annyira el voltunk itt Imrével, hogy ránk esteledet. Mielőtt azonban el hagytuk volna The Stripet előtte mondta, hogy szívesen meg ismerne közelebbről és még egy helyre elvísz. Én mondtam neki, hogy még egy hely belefér az időmbe, de barátságnál többet nem szeretnék, mert rég óta van párkapcsolatom és nem akarom el hagyni Harryt. Ő meg értette, illetve azt mutatta. Felültünk a motorjára és indultunk is Bellagio Szökőkútjaihoz. Útközben Imre nagyon gyorsan vezetett így hátulról át karoltam, elmosolyodott. Tetszett neki, hogy nem félek tőle és át merem ölelni. Mikor oda értünk a Bellagoi Szökőkúthoz hirtelen meg állt a lélegzetem annyira szép volt. Leszálltam a mociról és gyorsan a fényképezőgépem után nyúltam.

Ez számomra egy életre szóló élmény marad. Imre szakította félbe a gyönyörködésemet, oda lépett mellém úgy, hogy én nem vettem észre és hirtelen meg csókolt. Nem viszonoztam és mondtam neki, hogy ez nem tudom mire volt, amikor előbb beszéltük meg, hogy barátok maradunk. Erre csak annyit mondott, hogy ne haragudjak, de ő nem bírt uralkodni magán, amikor ilyen gyönyörű helyen van egy csodálatosan szép lánnyal. Mondtam neki rendben, akkor most kérlek induljunk és a boltnál majd állj meg onnan majd haza sétálok. Út közben nem beszéltünk egymással, nagyon mérges voltam rá. 2 órába telt amíg a bolthoz értünk. Leszálltam a motorról és 3 puszival el köszöntem Imrétől. Mondtam neki, majd legközelebb is őt kérem meg, hogy körbe vezessen és nagyon jól éreztem magam vele. Mondta, hogy ő is jól érezte magát velem és legközelebb szóljak neki nyugodtan. Elindultam haza felé. Fél óra múlva már otthon voltam. Be mentem az előtérbe és levettem a cipőmet és a kabátomat, ekkor Harry lépett oda hozzám.

- Szia szívem. Merre jártál?

- Csak körül néztem a városban. Nézd meg még képeket is csináltam!

Elvette tőlem a fényképezőt és meg nézte.

- Ezek nagyon szépek Bella. Taxival mentél el mindenhova?

- Igazából csak 2 helyen voltam, de nem Taxival mentem.

- Ha nem, talán sétáltál?

- Dehogy is. Imre vitt el.

- Imre, az meg ki?

- Ja csak egy srác, akivel a boltban ismerkedtem meg és felajánlotta, hogy körbe vezet én meg elfogadtam.

- Szóval elmentél egy vad idegen pasival motorozgatni.

- Te várj! Honnan tudod, hogy motorral voltunk?

- Te mondtad az előbb.

- Én nem mondtam. Talán követtél?

- Nem vagy igen teljesen mindegy ez a lényegen nem változtat. Te felültél egy vad idegen ember mögé egy motorra.

- Jólvan Harry, hagyjál! Nincs kedvem ilyen emberrel beszélgetni!

- Jólvan. Nekem sincs kedvem beszélgetni veled. Szia

Ezzel a mondtattal ott is hagytam Harryt és lefeküdtem aludni. A következő napok szokatlanul csendesen teltek. Anya dolgozott, Harry nem szólt hozzám egy szót sem. Minden nap beszélt valakivel Harry telefonon, de azt sose sikerült kiderítenem a beszélgetésekből, hogy éppen kível. Egyik este váratlanul beállított anya pasija Tom. Márcsak ez hiányzott gondoltam magamban. Egy hét van még a haza látogatásig erre beállít ide ez a Tom. Nem birom őt, apát jobban szerettem. Harry egyre többet beszélt a titogzatos személyel.  El érkezett a várva várt pillanat, amikor haza megyünk Los Angelesbe.

 

 

 14. Fejezet

A Remény Elveszett

Reggel nagyon sokat pakolásztam, mire eldöntöttem, hogy szinte mindent itt hagyok és csak az ajándékokat viszem magammal. Harry minden cuccát magával hozza, ami eléggé furcsa volt számomra. Anya egyszer csak felkiáltott az emeletre:

-          Gyertek le és induljunk, mert még a végén lekéssük a gépet!

-          Megyünk, már!- mondtam.

-          Az nem lenne jó, ha lekésnénk a gépet. - mondta Harry.

Lementünk a lépcsőn és beszálltunk a taxiba és indultunk is a repülőtérre. Anya gyorsan meg vette a jegyeget és felszálltunk a repülő gépre és az meg kezdte a felszállást. Becsatoltuk a biztonsági öveket. Én elkezdtem zenét hallgatni, Harry is így tett. Mindenki a kilátásban gyönyörködött. Harry zenehallgatás közben picit elaludt és nagyon aranyos volt még képet is készítetem róla. Kis idő múlva fel ébredt rám nézett, majd ismét a tájat fürkészte a tekintete. 2 óra múlva meg érkeztünk a Los Angelesi repülőtérre a leszállást megkezdtük. Sikeres volt a landolás és elindultunk, hogy át vegyük a csomagjainkat ekkor egy ismerős arcot pillantottam meg és meg kell, hogy mondjam egyáltalán nem számítottam rá, Victoria volt az és egyenes felénk indult. Mosolygott és integetett, mikor oda ért hozzánk köszönt nekünk és oda lépett Harryhez, akinek erős puszit adott arcára.  Mondtam Victoriának, hogy ne haragudjon, de nekünk sietnünk kell, mert előre tervezett programjaink vannak. Akkor ő meg olyat kérdezett, amit tényleg nem akartam el hinni:

-          Harry, ugye akkor te velem jössz, ahogy azt meg beszéltük?

-          Igen, sajnálom Bella.

-          Miért mész vele, ha az én barátom vagy? – kérdeztem tőle.

-          Tudod az utóbbi időben nem nagyon beszéltünk és a repülőgépen is inkább zenét hallgattam, mint, hogy a te társaságodat élvezzem. Ez azért volt, mert éjjelente mindig Victoriával beszélgettem telefonon és rá jöttem nagyot hibáztam, amikor veled jöttem össze helyette.

-          Ez nem lehet igaz! Miért teszed ezt velem ismét Harry?

-          Sajnálom Bella, de ez az igazság. El kell fogadnod! Induljunk Victoria. – fordult felé Harry.

-          Rendben van, szerelmem mehetünk. Szia, Bella. – mondta Victoria.

Anyuval fogtunk egy taxit és elmondtuk neki a régi címűnket és Susan címét, mert én ugyebár oda mentem. Anyának nem említettem meg, hogy szakított velem, Harry ezzel szerintem rá érek később is, meg nem szeretném hallgatni, hogy ő mondta, hogy legyek óvatos és stb. Végre meg érkeztünk Susanék házához gyorsan ki pattantam a kocsiból és becsengettem. Susan anyukája nyitott ajtót és nagyon örült az ismerős tekintetnek. Gyorsan ki nyitotta a kaput és betessékelt a lakásba. Levettem a kabátomat és felmentem az emeletre, Susan laptopon fejhallgatóval zenét hallgatott és nagyon halkan elindultam felé és így be fogtam a szemét ő meg felkiáltott, hogy, Bella! Elengedtem gyorsan a szemét levette a fejhallgatót magáról gyorsan leugrott a székről és jó erősen meg ölelt. Nagyon jó volt a legjobb barátnőm karjai közt lenni. Leültünk mind a ketten az ágyára és elkezdtünk beszélgetni.

-          Harryt hol hagytad? – fordult felém Susan nagy érdeklődéssel.

-          Hát ez nagyon hosszú történet és nem szívesen beszélnék róla, ha nem gond. – mondtam neki szomorúan.

-          Bella, tudom jól, hogy valami nincs rendben köztetek, kérlek, mondd el hát, ha tudok segíteni valamit.

-          Rendben akkor elmondom. Dőlj hátra kényelmesen, mert elég hosszú lesz.

Lefeküdt az ágyra és érdeklődve nézett engem, mire nagy mesélésbe kezdtem.

-          Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Las Vegasban Harry elment valahova én meg gondoltam elindulok városnézésre, de előtte beugrottam a boltba. Éppen a pénztárnál fizettem, amikor a mögöttem álló srác megkérdezte, hogy új vagyok-e ott? Én mondtam neki, hogy igen. Ő felajánlotta, hogy körbe vezet. Én nem is kell mondanom neked, hogy elfogadtam gondoltam semmi rossz nem lehet benne. Így hát vele folytattam utamat. Elsőnek a The Striphez mentünk és nagyon sok látni való volt itt, azonban csak néhányat örökítettem meg. Amíg mesélek, nézd meg nyugodtan a képeket. Itt annyira el voltunk, hogy ránk esteledett és mondta nekem Imre, hogy szívesen meg ismerne közelebbről, de én mondtam neki, hogy barátságnál többet nem szeretnék, mert van barátom, akit nagyon szeretek és nem akarok elveszíteni. Ez után felültünk a motorjára és indultunk a Bellagoi Szökőkúthoz. Útközben kénytelen voltam át ölelni a motorján Imrét, mert olyan gyorsan vezetett ő elmosolyodott és látszott rajta, hogy tetszik neki. Mikor oda értünk a szökőkúthoz a lélegzetem is elállt és meg érted miért, ha megnézed a fényképezőgépet. Gyönyörködésemben ő szakított félbe, amikor meg csókolt.

-          Hogy meg csókolt ezt mégis hogy képzelte az a szemét?!- szakított félbe barátnőm.

-          Nyugi szeretném folytatni, ha nem gond. – mondtam neki.

-          Bocsi folytasd nyugodtan Bella.

-          Szóval meg csókolt, de én mondtam neki, hogy ez nem tudom mire volt jó, amikor megbeszéltük, hogy nem lesz több köztünk több barátságnál. Ő persze egyből bocsánatot kért, de azt hozzá tette, hogy nem bírt uralkodni magán egy gyönyörű helyen ilyen csodálatosan széplánnyal. Mondtam neki, hogy megértem, de most vigyen, vissza a bolthoz onnan majd hazasétálok. Útközben nem beszéltünk, és amikor leszálltam a motorról három puszit adtam neki és elindultam haza. Mondtam neki, majd legközelebb is őt kérem meg, hogy körbe vezessen és nagyon jól éreztem magam vele. Mondta, hogy ő is jól érezte magát velem és legközelebb szóljak neki nyugodtan. Elindultam hazafelé. Fél óra múlva már otthon voltam. Bementem az előtérbe és levettem a cipőmet és a kabátomat, ekkor Harry lépett oda hozzám. Megkérdezte merre voltam? Elkérte a fényképezőmet és mondta, hogy gyönyörűek a képek. Meg kérdezte, hogy taxival mentem-e el ezekre a helyekre?  Én mondtam neki, hogy nem taxival mentem, hanem Imrével. Erre ő megkérdezte ki az az Imre és mondtam neki, hogy csak egy srác, akivel a boltban ismerkedtem meg és akkor elkezdtünk vitázni azon, hogy szerinte elmentem egy vad idegennel motorozni. A következő napokban nem nagyon beszéltünk egymással és ő minden éjjel telefonon beszélt valakivel.

Ma az utazás közben is zenét hallgatott és aludt, nézte a tájat nehogy beszélgetni kelljen velem. Aztán meg érkeztünk Los Angelesbe és a repülőtéren Victoria is ott volt.

-          Victoria még is mi a fenének volt a repülőtéren?

-          Hát éppen ez az, amikor mondtam neki, hogy mennünk kell, mert nekünk napra kész tervünk van megkérdezte Harryt, hogy ő akkor vele megy-e ahogy azt megbeszélték? Harry mondta neki, hogy igen és velem meg szakított azzal a dumával, hogy hiba volt, amikor engem választott Victoria helyett.

-          Úristen ezt még is mért mondta?

-          Hidd el Susan én magam se tudom, bárcsak tudnám, sokkal jobb lenne.

-          Hát elhiszem Bella, de akkor beszélgessünk másról. Amíg nem voltál itthon összejöttem Adammel.

-          Na, az tök jó és ezt mikor akartad el mondani nekem?

-          Éppen most, gondoltam meg várom, míg visszajössz és akkor lesz elég mesélni valónk egymásnak.

-          Hát ebben igazad van. Hiányoztál Susan!

-          Te is nekem Bella. Bocsi majd át jössz holnap is, mert nekem most tanulnom kell holnapra. Remélem nem gond.

-          Nem, nem az, szia és jó tanulást.

-          Köszi, szia

Meg öleltük egymást és haza indultam. Az ajándékot még a taxiban felejtettem, amit remélem anya ki vett belőle, mert ha nem akkor oda a meglepetésem amit Sussanek hoztam. Hazafelé végig Harry járt a fejemben, hogy vajon estére hazajön-e, de ezt sajnos kétlem, mert a cuccait nem küldte hozzánk. Majd felhívom gondoltam. Ám ezt gyorsan elvetettem magamban, mert megszólalt a telefonom Harry csengőhangjával. Felvettem, gondoltam mért is ne. Harry beleszólt:

-          Szia, Bella, te vagy az?

-          Igen, mit szeretnél mondani?

-          Csak azt, hogy ne várj haza, mert itt az alszom Victoriánál, de majd holnap meg beszéljük.

-          Hát rendben, akkor majd holnap beszélgetünk. Szia, jó éjt.

-          Szia, Bella.

Mikor hazaértem anyuék éppen ki csomagoltak Tommal, hát örültem neki, de Tomot tudjátok jól, hogy nem bírom. Beköszöntem nekik a szobába és egyből felrohantam a szobába és lehuppantam a régi jól meg szokott ágyamra. Nagyon jó volt újra itthon lenni, úgy éreztem soha nem akarok el menni innen. Végül is már nagykorú vagyok, akkor maradok itthon, amikor én szeretnék. Terveim is vannak, a jövőre nézve leteszem az érettségit és megyek tovább tanulni és leszek ápolónő csak hát addig valamiből élni is kéne. Majd meg beszélem holnap anyuval, ma már így is úgy is nehéz napom volt inkább lefekszem aludni és holnap higgadtan elmesélem neki, hogy jártam Harryvel és, hogy mit szeretnék csinálni a jövőben. Remélem meg érti majd, de azt meg kell jegyeznem, hogy nagyon jó volt látni Susant, de az rosszul esett nem is kicsit, amit Harry tett velem ma.  Bekapcsoltam azért még egy picit a laptopom és megnéztem jött-e üzenetem, de nem jött így hát ki kapcsoltam. Levetkőztem és elmentem le tusolni, aztán meg ágyaztam és lefeküdtem aludni.

15. Fejezet
Váratlan vendégek

Reggel szép napsütéses napra ébredtem. Nem éreztem valami jól magam, hányingerem volt. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és elindultam lefelé a konyhába. Anya éppen odalent volt, pirítós kenyeret készített. Odamentem hozzá és adtam arcára egy puszit, majd mondtam.:
- Jó reggelt anyu. Kérhetek én is?
- Jó reggel Kincsem,persze kérhetsz.
- Anyu, hány ingerem van.-mondtam félénken.
- Lázad ugye nincs?-adottt puszit homlokomra,majd folytatta:
Szerencsére nincs.
- Ma akkor szabadnapos vagy, ha jól emlékszem. Ugye?
- Jól emlékszel, de behívott a főnököm. Nagyon sajnálom.
- Hát jól van, majd megleszek.
Valahogy. mondtam magamban.
- Jóétvágyat kicsim, nekem most mennem kell.
- Szia jó munkát, vigyázz magadra.

Így tehát egyedül fogyasztottam el a reggelimet. Evés után úgy döntöttem, hogy még picit visszafekszem pihenni. Alig tudtam nyitva tartani a szemem, majd végül becsuktam.

Bella anyukájának, Lilinek a szemszöge: 

Ma úgy volt, hogy moziba megyünk Bellával, de sajnos bekell mennem dolgozni. 
Viszont kárpótlásul lesz majd egy meglepetésem a kislányomnak. Este minden kiderül.

Vissza térve Bellához:



Telefonom csörgése ébresztett fel gyönyörű álmomból. Arról álmodtam, amikor Susannel jókat hülyéskedtünk az iskolában.
Arra döbbentem, hogy nagyon hiányzik a legeslegjobb barátnőm. Odanyúltam az éjjeliszekrényhez a telefonomért, majd felvettem.

-Szia Bella, Imre vagyok.
Mi jót csinálsz?
- Szia Imre.
Nincs különösebb tervem igazából egésznap lustálkodnék az ágyban.
Van esetleg valami jó ötleted?
- Persze hogy van, különben nem kérdeztem volna, hogy mit csinálsz.
- Nos akkor beavatsz?-kérdeztem izgatottan.
- Öltözz elegánsan, de mégis lazán. 
Fél óra és ott vagyok érted.
- Rendben van, addig is szia.
-Szia Bell.-és ezzel a mondattal le is tette a telefont.

Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból és elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem. Megkerestem a sminkes cuccaim. Kihúztam szemceruzával a szemem, a számra raktam szájfényt és megfésülködtem. Már éppen a cipőmet vettem amikor csengetett Imi. Gyorsan ajtót nyitottam neki.

- Szia Imre! De örülök, hogy látlak. 
- Szia Bella, részemről az öröm. Nagyon szép vagy. 
- Ohh köszönöm, akkor indulhatunk? 
- Persze mehetünk.- mondta Imi.
Az ajtót gyorsan kulcsra zártam és elindultunk. Sétálás közben megpillantottunk egy fagylaltos autót, King Kone volt a neve.

- Fagyizunk egyet Bella?- kérdezte lelkesen Imre.
- Ne haragudj, de nem szeretnék. - Imi arcáról leolvadt a mosoly.
- Kéérlek Bella csak most az egyszer.- lépett oda hozzám és átölelt.
- Na jó legyen, de utána menjünk.- mondtam mosolyogva.
Odasétáltunk a fagyis autóhoz, Imi előrre engedett.

- Jó napot két gombóc fagyit szeretnék kérni. 
- Sziasztok fiatalok. Kisasszony milyen ízű fagylaltot adhatok?
- szólt ki egy idősebb őszes hajú úr, körülbelül az 50-es éveiben járhatott. Inget és farmernadrágot viselt.
- Bocsánat azt elfelejtettem mondani. - mondtam mosolyogva, közben kicsit elpirultam.
- Szóval egy gombóc puncsot, egy gombóc vanilíát szeretnék kérni.
- Tessék itt van kisasszony.
- Nagyon szépeb köszönöm. 

- Fiatalember magának mit adhatok.- fordult Imre felé az úr.
- Egy gombóc kék álmot és egy merész cseresznyésset kérek.
- Adom-adom. Fogyázzatok jóétvággyal.  További szép napot sziasztok.
- Köszönjük szépen, magának is. Viszont látásra.

Integettünk a bácsinak, amíg elnem tűnt a látókörünkből. Csendben sétáltunk egymás mellett Imrével, majd ő törte meg a csöndet. 

- Finom ez a fagyi, te is így gondolod Bella? 
- Héé persze! Miből gondoltad, hogy nekem nem ízlik?- néztem rá morcosan.
- Jólvan na, bocsi. Nem kell egyből így rámförmedni. 
- Bocsi. Amúgy köszönöm szépen,hogy meghívtál.- adtam arcára egy puszit.
- Igazán nincsmit.-ölelt meg.
- Amúgy hova is megyünk?
- Pár perc és meg tudod.
- Már nagyon várom.

Pár perc séta után megpillantottam egy gyönyörű szép éttermet. 
- Imi mondd, hogy idejöttünk! Kérlek!!
- Ide hát. - mosolygott rám.
- Ohh, de jó. Köszönöm. 
- Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszik. Bevallom féltem attól, hogy nem fog tetszeni.
- Most hülyéskedsz velem? Baromi jó helyre hoztál.


Bementünk az étterembe, majd helyett foglaltunk. Elkezdtük bújni mind a ketten az étlapot Imrével.
- Tom Kha Kai jó lesz? - nézett fel kérdően Imi az étlapból.
- Nem tudom mi az, de igen jó lesz.
- Leves féle. Amiben szeletelt csirke van, kókusztejjel, szalma gombával, galanggal,citromfűvel és egy lime levével. 
* Pincér!- kiáltott Imre.
- Jó napot kívánok, mit hozhatok? - lépett oda hozzánk egy fiatal srác. 
- Jónapot. Tom Kha Kai-t kérnénk.
- Kis türelmüket kérem , máris hozom.

Pár percre rá már itt is volt a srác a kért étellel.

Második fogás Sa-tay volt. Ami házilag pácolt csirkehús, grillezve, nyárson sütve, mogyoró mártással és uborkasalátával.

3. menünk az pedig Pep Glc sauce sliced chicken.

- Tudsz még enni Bella? - kérdezte kis idő múlva Imre.
- Hát nem igazán, de ha gondolod még ehetünk. 
- Rendben akkor jöhet a következő, Basil Fr sliced pork.
- Jól van, együnk. - mondtam lelkesen.


5. Ételünk BBQ Chicken volt

6. és egyben utolsó amit kértünk az, fagyis, rizses,sütis édesség volt.
Ez annyira tetszett nekem, hogy muszály voltam két képet készíteni róla.


- Fizetnénk!- intett Imre. 
- Parancsoljon a itt van a blokk. - Imre odaadta a pénzt és elköszöntünk már távoztunk is.

-Bella jól laktál? 
- Persze. Ennyit soha életemben nem ettem még egyszerre.
- Ne viccelj már velem. Tudom, hogy ti lányok is szeretitek a hasatokat.
- Ez így van nem tagadom, de az elöbb nem vicceltem.
- Jólvan, ahogy érzed. Mehetünk haza fele?
- Persze. Másra se vágyok jobban csak egy pihe-puha ágyra.
- Hiddel ezzel én is így vagyok.

Hamar odaértünk hozzánk. A kapuban megköszöntem Imrének a mai napot, megöleltem, majd bejöttem a lakásba.
Hallottam, hogy édesanyám a konyhában beszélget valakivel, ezért úgy döntöttem fel megyek a szobámba, ezért fel is futottam. Kis időmúlva kopogtak az ajtón és ki kiabáltam, hogy bár ki is az hagyjon békén! Ez után a mondat után mégis nyílt az ajtó. Háttal ültem neki és mondtam:

• Nem hallod? Senkihez nincs kedvem.
• - Én is senki vagyok? - kérdezte Susan.
• - Hát te meg hogy kerülsz ide?
• - Anyukád mondta hogy nagyon magányos vagy, egyedül érzed magad. Ezért édesanyámmal úgy döntöttünk hogy ide utazunk.
• - De menő! Meddig maradtok?
• - Egy hétig biztosan. - mondta mosolyogva.
• - Na az tiszta jó. - mondtam és megöleltem. 
• - Mesélj mi történt veled mostanában? - kérdezte izgatottan barátnőm .
• - Megismerkedtem egy sráccal, Imre a neve. Nagyon jó fej, aranyos, kedves. Ma is az egész napot szinte együtt töltöttük .
• -Hű ez eddig jól hangzik. Merre jártatok ?
• - Egy gyönyörű szép étteremben voltunk, tessék nézd meg a képeket. - nyújtottam oda neki a fényképező gépemet.
• - Ez tényleg nagyon szép hely Bella. Finomak voltak az ételek?
• - Igen nagyon finomak voltak. Ennyit soha életemben nem ettem még mint ma. - nevettünk fel egyszerre. 
• Kis ideig meg beszélgettünk, majd le fürödtünk és ágyba bújtunk . Hosszasan beszélgettünk még majd beszélgetés közben be aludtunk.

Hogy tetszenek a frissítések?	Jók Rosszak El mennek
Nektek van blogotok?	Igen Nem Talán Már gondolkoztam rajta, de még sose próbáltam